Véletlenül bukkantam rá, majd többször szemeztem vele, végül megvettem. Először a borítója fogott meg, annyira szép. Rövid ismertető: „A súlyosan autista Naoki megtanult „kartonbillentyűzet” segítségével, a betűkre mutogatva kommunikálni, és mondanivalója kivételes betekintést enged az autisták gondolkodásmódjába. Megmagyarázza az autizmussal élők sokszor elképesztő viselkedését, lehetőséget nyújt, hogy osztozzunk az időről, az életről, a szépségről és a természetről alkotott képében, és egy felejthetetlen novellát is kínál. Minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az autisták nincsenek képzelőerő, humorérzék és beleélő képesség híján, ezzel szívhez szólóan folyamodik türelmünkért, együttérzésünkért.
David Mitchell számára felbecsülhetetlen értékké vált a Hát ezért ugrálok, mert rávilágított saját fiának észjárására. K. A. Yoshidával abban a reményben fordították angolra a könyvet, hogy másoknak ugyanígy javukra válik, és eloszlatja az autizmussal kapcsolatban széles körben elterjedt hiedelmeket. Higasida Naoki minden olvasónak alkalmat ad, hogy új, izgalmas nézőpontból szemlélje a világot.” (Park Könyvkiadó, 2014)
Érdekes a felépítése: David Mitchell nagyon kedves előszavával kezdődik, ami kedvet csinál a további olvasáshoz. A továbbiakban kis fejezetekre van bontva a könyv, a részek címe egy-egy kérdés, amit Naoki a saját szemszögéből meg is válaszol. A kérdések általánosak, amelyek leginkább érik az autizmussal élőket, például „Miért fogják be gyakran a fülüket az autizmussal élők?”, „Miért visszhangzod a másik kérdését?” vagy „Miért nem nézel a szemébe annak, akihez beszélsz?”, és még ehhez hasonlók. Összesen 58 kérdést válaszol meg a szerző. A fejezetek között olvashatóak Naoki saját novellái is. A szerző egy 13 éves fiú, aki, szerintem, korához képest éretten válaszol. Érdekes volt, új szemszögből láttatta meg velem az autizmussal élőket. Bár számomra zavaró volt a fejezetek rövidsége, ugyanakkor így gyorsan lehetett haladni vele 🙂 Személy szerint, én még olvastam volna bővebben egy-egy témáról. Naoki novellái azonban nagyon tetszettek, különösen az utolsó. Kedvesség, elfogadás sugárzik a könyvből, ami nagyon megnyugtató volt.
Tudom, hogy több könyv is megjelent a témában, éppen ezért ez miért más? Mert ezzel a könyvvel betekintést nyerhetünk, egy autizmussal élő gyermek gondolataiba. Éppen ezért nagyon ajánlom szülőknek, valamint azoknak a pedagógusoknak, akik Naokihoz hasonló gyermekekkel foglalkoznak.
