Vasárnap az órákra készülve ráakadtam egy autós kirakóra az interneten. Mivel már javában tavasz van és ezzel a témakörrel foglalkozunk a gyerekekkel az oviban, gondoltam miért ne készítenék tavaszi kirakót például virágokból:
Tegnap be is vittem a foglalkozásra és meglepődve tapasztaltam, hogy azoknak a gyerekeknek nehézséget okoz a kirakása, akikről nem is gondoltam volna! És ez fordítva is igaz, az a gyermek, aki pedig sok nehézséggel küzd, pikk-pakk összerakta a képet.
A közös munka pedig… hát őszintén szólva nagy-nagy probléma! A gyerekek nehezen várják ki a másikat, rögtön saját maguk előtt kezdik megoldani a feladatot, hiába mondtam, hogy ez csak akkor fog elkészülni, ha együtt rakják össze a képeket. Nehezen értették meg, hogy össze kell dolgozniuk. Egymás kezéből kapták ki az elemeket, türelmetlenek voltak. Tehát kiemelném, hogy a közös kirakózás nagyon jól fejleszti a türelmet, a sorban haladást és a csapatmunkát (is)!
Mit is csináltunk miután kiraktuk?
- Elővarázsoltunk egy robotot, aki robotnyelven mondta a virágok neveit és ki kellett találni, hogy melyikre gondol. Pl. nár-cisz
- A második körben a robot fáradt és kezdett lemerülni, így egyre lassabban, egyre nagyobb szünetekkel mondta a szótagokat, végül teljesen lemerült.
- Aztán jött a tündér, aki újjá tudja éleszteni a robotot, viszont csak tündér nyelven beszél, így nevezi meg a virágokat. Pl. á-i=nárcisz
- Végül feléledt a robot, de annyira bepörgött, hogy nagyon gyorsan beszélt, sőt visszafelé! Vajon mit mond? Pl. cisz-nár=nárcisz
