A zöngés-zöngétlen hangok differenciálása a beszédészlelés egyik eleme. Alapvető fontosságú az olvasás, írás elsajátítása során. Ha a gyerkőc nem hallja a különbséget az egyes hangok között, akkor nagy valószínűséggel írásban, olvasásban is téveszteni fogja. Először természetesen elmagyarázzuk neki, hogy hogyan tudja ellenőrizni: az adott hang ejtésekor a kezét a torkára téve érzi, hogy „morog” vagy sem. Vigyázzunk, hogy az ejtés közben ne csatlakozzon segédhang, tehát nem SÖ, hanem S a beszédhang!
Íme néhány példa, hogyan gyakoroltatom:

  • Piros és zöld csipeszre lesz szükség. Miután lamináltam szétvágtam a kártyákat. Na jó, először nem vágtam szét, akkor csak pakolgatni kellett a formákat 🙂
  • Ehhez csupán egy zöld és egy piros pohárra, meg képekre/korongokra van szükség. Én most az utóbbit használtam. A képeket a Képes beszédlottóból vagy a Vak boci nevű játékból is használhatjuk.
  • Két fajta „stop táblát” készítettem. Ehhez én mondom a hangokat, azt a táblát kell felemelnie a játékosnak, amilyen hangot hallott. Zöld=zöngétlen, piros=zöngés.
Jó gyakorlást! 🙂
Fejleszt(Ő)