A logopédia a beszéd-, hang- és nyelvi zavarokkal, azaz kommunikációs zavarokkal foglalkozik. E tudományág magába foglalja a beszéd-, hang- és nyelvi zavarok kutatását, tanulmányozását, foglalkozik azok megelőzésével, diagnosztikájával és kezelésével, terápiás megsegítéssel. 

Mostanában látványosan többször találtam magam abban a helyzetben, hogy a szülők teljesen meglepődnek, hogy a gyermeküknek logopédiára kell járnia, „pedig szépen beszél.” Vagy arra csodálkoznak rá, hogy a logopédia foglalkozik az olvasási, írási nehézségekkel. És akkor nem is beszéltem arról, amikor kioktatnak arról (közösségi médiában), hogy a beszédindítással nem a logopédus foglalkozik… 😀

Hadd emeljem ki ezt a mondatot:

A logopédia sokkal többről szól, mint a R hang vagy egyáltalán az artikuláció fejlesztése.

Sokáig azt gondoltam, hogy a logopédián belül “szakosodnom” kell. Végül rájöttem, hogy nagyon szeretem azt, hogy rengeteg változatos kórképpel dolgozom. Mert igen, a logopédus kompetenciája minden kommunikációs nehézség fejlesztése, terápiája.

A 15/2013 (II. 26.) EMMI rendelet szerint:

25. § (1) *  Az Nkt. 18. § (2) bekezdés d) pontja szerinti logopédiai ellátás feladata a hangképzés, a beszéd, a beszélt és írott nyelvi képesség fejlődési és szerzett zavaraihoz, továbbá a specifikus tanulási zavarokhoz (diszlexia, diszortográfia, diszgráfia, diszkalkulia) kapcsolódó prevenciós, állapotmegismerési és terápiás tevékenység.

Az átláthatóság kedvéért, ilyen terápiákkal dolgozhat egy logopédus:

  • nyelvi késés terápia,
  • nyelvi zavar terápiája,
  • artikulációs zavar terápia,
  • beszédészlelés és beszédmegértés terápia,
  • dadogás terápia,
  • diszfónia terápia,
  • hadarás terápia,
  • diszlexia prevenció és terápia,
  • diszgráfia prevenció és terápia,
  • diszkalkulia és terápia,
  • nyelvlökéses nyelés terápia
  • beszédtechnika.

Melyik terápiáról hallanátok részletesebben?

Julcsi

Kép forrása: Pixabay