Lassan újra eljött az idő, mindjárt eltelik az augusztus is. Bizonyára mindenki készen áll arra, hogy szembenézzen az új tanévvel 🙂 Először is ledöbbenek, hogy hova lett a nyár??? Sokszor azt érzem, hogy még ki sem pihentem a nyarat, máris kezdődik a munka. Volt olyan, hogy még ki se pakoltam, szinte fel se fogtam, hogy jönnek a gyerekek a fejlesztésre és már ott is találtam magam az első órámon… Ha köztetek is, kedves Olvasóim, van olyan, aki még az első hetet egy picit lazábban csinálja, akkor íme néhány játékötlet. Ezek segítenek jobban megismerni a kis tanítványainkat és remek hangulatot teremtenek.
1. Ismerkedjünk
A gyerekek általában szeretnek mesélni azokról a dolgokról, amik velük történtek. Eközben mi szakemberek rengeteg megfigyelést tehetünk. A tanulókat felsorakoztatjuk a szoba egyik szélére. Ennél a játéknál kérdéseket teszünk fel a gyerekeknek. A kérdések vonatkozhatnak a nyári élményeikre vagy általános dolgokra: „Mi a kedvenc ételed/színed/állatod?”, „Voltál-e vízparton a nyáron?”, aki a leghamarabb válaszol, az léphet előre egyet. Az a győztes, aki a leghamarabb jut el a szoba egyik végéből a másikba. Kérdezhetünk csalafintán is: „Voltál-e vízparton télen?”, „Szereted-e a csokoládés széket?”. Az auditív figyelmet és beszédértést figyelhetjük meg.
2. „……. néni/bácsi mondja”
Direkt nem azt írtam, hogy „Simon mondja”, mert itt a saját nevünket helyettesítjük be. A gyerekek így könnyebben jegyzik meg a nevünket. Ugyanaz a játékszabály, mint az eredetinél, tehát a felszólítást a tanulóknak akkor kell teljesíteniük, ha azt hallották előtte, hogy XYZ néni/bácsi mondja, például: „Őszi néni mondja, fogd meg az orrod!”. Az utasítást teljesítenie kell, ha azonban csak annyit hall: „Állj fél lábon!”, azt nem szabad megtennie. Jól felmérhető a szabálytartás, az auditív figyelem és a feladatmegértés fejlettségi szintjei.
3. Ki vagyok én?
Néhány egyszerűbb, mondjuk állat kártyára, valamint egy kendőre/sapkára lesz szükségünk. Körbe ülünk és az első bátor vállalkozó húz egy kártyát. Nem nézheti meg! A sapka szélébe vagy a kendőbe illesztjük állva a kártyát, úgy hogy a többi gyerek lássa. A csoport tagjai egymás után sorban segíthetnek egy-egy mondattal (nem mondhatják ki a kép nevét!) kitalálni a játékosnak, hogy ki vagy mi van a kártyán. Első órákon azért is nagyon jó játszani ezt, mert felmérhetjük a gyermekek kommunikációs készségét, segítőkészségét, szókincsét, és összességében jobban megismerhetjük őket.
