Gyakran mondjuk a szülőknek, milyen fontos, hogy a gyerekeknek (főleg a beszélni kezdő kis totyogóknak) mindent narráljanak. Vagyis kommentáljanak mindent, amit tesznek. Szerintem nem is gondolnak bele mennyi lehetőségük van. Egy egyszerű szituáció rengeteg lehetőséget tartogat:

Jól látható, hogy ez az egyszerű kép mennyi szót tartogat. Arról nem is beszélve, hogy ettől még el is lehet vonatkoztatni.

Hogyan is tudják a szülők a gyermekeik szókincsét fejleszteni, aktivizálni?

  • Beszélgessenek a napi rutinról, pl. „Esik a hó, biztos nagyon hideg van odakinn. Vegyük fel a pulóvert, overált nehogy megfázzunk. Kell még a sapka, sál, kesztyű, csizma is.
  • Beszélgessenek arról, hogy mit is csinálnak, pl. „A járda lehet csúszik, mert fagyos az idő. Menjünk lassan! Ha a füves részre értünk futhatsz, ott már nem csúszik csak ropog a hó.”
  • Ne kitalálósat játsszanak, vagyis ne azt kérdezzék „Ez mi?” vagy ne utasítsák a gyermeket, hogy „Mondd azt ….”, hanem inkább ezt mondják: „Én nagyon szeretem ahogy a hó ropog, te is?”
  • Kapjon a gyermek olyan tapasztalatokat, ahol ezáltal a tapasztalat által képes bővíteni a szókincsét.
  • Ismétlés. Használják a szavakat újra és újra, hogy kötődhessenek hozzá élmények, valamint használják más összefüggésben is, így bővül az ismerete a gyermeknek. Pl. „Annyira hideg van, mert fagy. Már a lábujjaim is kezdenek megfagyni, mert olyan hideg van. Zimankó van idekinn. Te is érzed a hideget? Én fázom, te is fázol?”

Ezzel a pár ötlettel, már nagyon sokféle képen tudják spontán módon fejleszteni a gyermekek nyelvi kompetenciáit. És még fejlesztő sem kell hozzá 🙂