A „kütyü használat” hatásai

Az okos használat és a mértékletesség híve vagyok. A szülők médiafogyasztása minta a gyermeknek, hiszen ők utánzás alapján tanulnak.

Azonban fontos látni, hogy milyen hatásai vannak a digitális eszközöknek, ha azokat rendszeresen, nagy mértékben használják a gyerekek felügyelet nélkül.

A vizuális, virtuális ingerek túlzottan stimulálják az agyunk jobb féltekéjét, mely a vizuális ingerek befogadásáért és feldolgozásáért felelős. Ezzel szemben a bal agyfélteke, mely a nyelvi területek otthona, kevés impulzust kap. Ezáltal a jobb agyfélteke blokkolja a balt, a nyelvi képességek nem tudnak megfelelő módon és ütemben fejlődni, nyelvi késést okozva általa.

Azonban mondhatjuk, hogy manapság már sok „oktatási célú applikáció” vagy műsor van. Igaz! Sok program ezt a besorolást kapja. Tekintsünk azonban ezek mögé a gyerekek szempontjából.

Nagy különbség van a 2 évesnél fiatalabb és 2 évesnél idősebb gyermek kognitív fejlettsége között (normál fejlődési ütem mellett). A két évesnél fiatalabb gyermekek nem tudják a sok vizuális ingert befogadni és feldolgozni. Nem képesek a látottakat és „tanultakat” átültetni a való világba. A realitás és a médiában látottak összemosódnak és nem tudnak különbséget tenni közöttük. A 12 hónapos vagy annál fiatalabb gyermekek nem képesek követni azt, amit a képernyőn látnak vagy a gyors párbeszédeket. A sok inger megterhelő az idegrendszernek, ezáltal alvási, viselkedési, sőt még evési problémákat is okozhatnak. A nyelvi fejlődést pedig képesek hátráltatni.

Hogy hasznosnak nevezhessük az oktatási célú applikációkat, műsorokat, ahhoz a gyermeknek meg kell értenie a látottakat.

Kutatások bizonyítják, hogy 12-18 hónapos gyerekek jobban tanulnak egy élő műsorból, mint egy videóból és nagyobb eséllyel emlékeznek a látottakra.

Fontos kiemelni, hogy a kutatások azt is megállapították, hogy nagyok az egyéni különbségek. A 18-24 hónapos gyermekek között is akadtak olyanok, akik tanultak a médiából. Hogyan? Lényeges szempont, hogy mit néztek, mennyiszer és hogy a szüleikkel tették azt – vagyis volt azonnali visszajelzés, értelmezték és feldolgozták közösen a látottakat.

Ha csak a háttérben megy?

A kisgyermekes családok nagy százalékánál (egyes felmérések szerint 39%-ánál) van bekapcsolva folyamatosan a TV. Mi történik ilyenkor? A szülő figyelme a tévé felé is irányul, ezzel csökkentve a kisgyermek felé az interakciókat, a verbális kommunikációt. Csökken a beszélgetési idő, a hallott szavak száma, ami mint tudjuk alapvető fontosságú a beszélni tanuló gyermeknek. S bár a totyogók még nem értik, nem tudják követni a látottakat, de figyelmüket zavarják a hallott/látott történések. Ilyenkor kevésbé játszanak, az elmélyült tevékenység csökken, a fókuszált figyelem romlik. A „háttérmédia” zavarhatja a kognitív feldolgozás, a memória és a szövegértés fejlődését.

A médiahasználat további hatása, hogy időrabló. Kevesebb idő jut a játékra, a beszélgetésekre, a mozgásra, a kreativitás fejlődésére, kiélésére, az önmaguk megismerésére.

Nem egyszerű téma, és nem egyszerű feladat ennek „megoldása”. Kutatók és gyermekorvos szakemberek javasolják, hogy a szülők gondolják át és tervezzék meg a médiahasználatot, amelyben az igények és a hatások szempontjai is helyet kapnak. Ehhez a média terv alkalmazást kínálják segítségül. Rengeteg aspektust figyelembe véve a család magára szabva alkothatja meg saját médiafogyasztási szokásait.

Mit gondoltok a témáról? Nálatok milyen szokás vált be a médiahasználatban?

Julcsi