Az előzőekben a korai, funkciójátékokról írtam. Körülbelül 2 éves kortól ezt felváltják a szerepjátékok vagy szimbolikus játékok. Ilyenkor a gyermek a valóságot a képzeletével képes pótolni. Helyettesíti a helyzeteket, dolgokat, a belső világát is megeleveníti. Jól látható, illetve tapasztalható ilyenkor mindaz, amit megél a gyerkőc az óvodában, családban, eseményekben. Ilyen módon sajátítja el legjobban a szerepeket. Amikor ezek a szimbólumok egyre inkább valóságosak akkor jelenik meg a szabályjáték. De ne szaladjunk ennyire előre!
Tehát a szerepjátékban újraéli a gyermek az eseményeket, látott tevékenységeket. Gondoljunk bele, mennyire fantasztikus az agyunk fejlődése! A semmiből egyszer csak képessé válunk képzeletünkkel helyettesíteni a valóságot. Rekonstruáljuk a teret, eszközöket és mindent újra élünk, szükség esetén akár konfliktusokat is feldolgozhatunk. Ugyanis egy-egy ilyen játékszituációban a gyermek rengeteg érzelmet visz bele és él át.
Jó azt is tudni, hogy ilyenkor az óvodás ún. kettős tudatállapotban van, mivel egyszerre éli bele magát teljesen a játékhelyzetbe, de mégis tisztában van a valósággal.
A szociális fejlődés szempontjából is fontos a szimbolikus játék. Ezekben a helyzetekben lehetőség nyílik a társas viselkedés különböző formáinak és szabályainak gyakorlására. A szerepjátékokban gyakran együtt vesznek részt a gyermekek, így a kapcsolatteremtő, empatikus, kommunikációs képességek és a szókincs is együtt fejlődnek.
Ha együtt játszunk a gyermekkel, akkor mutassunk példát nekik egy-egy helyzetre, új karakterekkel, új megoldásokkal.
A szerepjáték bár egyre kevésbé válik fontossá az életkor előrehaladtával, de jelen van még kisiskolás korban is!